Nekem is érdekes volt összeszedni, mi mindent csinálok a Kultúrkör háza táján ahhoz, hogy ez működjön. Aztán még biztosan ki is maradt egy s más. Még sokkal többet is ki lehetne hozni belőle, de az vagy több résztvevőt, vagy egy teljes embert igényel. Lássuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mivel a felvetésemmel kapcsolatban már többen kérdeztétek, milyen munkafázisokból áll össze mindaz, amit mindannyian Kultúrkörként szeretünk, íme, összeszedtem a listát. Elég hosszú, ezért inkább a következő posztban fogom kilistázni. Ebben a posztban csak egy gyors kérdés-válasz olvasnivalót közlök. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy HBM, azaz Három Betűs Multi (ezúttal: IBM) HBP-jén, azaz Három Betűs Programján vett részt az az NKI, azaz Nagyon Kedves Ismerősöm, aki ezt a kis létszámú, de annál izgalmasabb, színesebb, miegyebesebb kultúrkört tartotta. Volt itt minden, machete, propeller, tekercs. Miután mindenki előtálalta, amit hozott, málnát, barackot, áfonyát, kekszet, málnaszörpöt, ki-ki választott babzsákjába fúrta magát, és kezdetét vette a mozi. Lássuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Fülledt nyári meleg ide vagy oda, több, mint hatvan érdeklődő érkezett a második MythOff Budapestre. Igen szép szám ez, legalább olyan kedves a szívünknek, mint a mítoszok, amiket meséltünk. Beszámoló a Multicolored Diary oldalán olvasható, emitt pedig íme a lista források megjelölésével, már megint nem sorrendben.
Az első MythOff Budapest annyi embert vonzott a Kisába, hogy a tulajok csak lestek, mikor az újabb és újabb székeket kaptuk a hónunk alá, hogy a színpad előtt legyen min ücsörögni. A várakozás mindkét oldalon izgatottan telt, néző és előadó is csak sejtette, mi vár majd rá. Az eredmény pedig? Mi előadók azóta is csak kapodjuk a levegőt, és íme, hamarosan itt a következő mythoff. Mert szeretjük az ilyesmit. 
Megkezdődött a nyár, úgy bizony. Az alacsony létszámot szerintem nyugodtan írhatjuk a végtelen napsütés számlájára, mert hogy Balázs második kultúrköre egyébiránt élvezetesre sikerült. Hat fő vagy sem, ennyi kérdés talán még sosem volt. Mondhatni marha jól éreztük magunkat…
Igen, ó, igen, most már tényleg minden megszületett. Először a szavak, azután a karaktergenerátor, azután a pályaművek, és volt piknik is, és íme, a pályaművek most már mindenki számára elérhetőek. Nem is szaporítom a szót, beszéljenek a versek és mesék önmagukért!
Mi már megnéztük, Neked már nem kell… Kivéve, ha szeretnéd látni Hujber Ferencet két órán keresztül szorulással küzdeni. Nem tudom eldönteni, hogy az eredmény hány százalékban terheli a rendező, Horváth Csaba kontóját és hány százalékban múlott a színészeken, akiknek nem tudom, lett volna-e esetleg lehetőségük lázadni az egysíkúság ellen. Egy könnyed limonádéra számítottunk, ami a mai divattal ellentétben nem mondja bele a pofánkba a világ mocskát, de amit kaptunk, az inkább egy ZS-kategóriás amerikai vígjáték volt, tudod, amelyikben mindenki mindig ugyanabban a stílusban beszél, egyetlen jelentnek sincs értelmes íve, nem jutunk el valahonnan valahová, de legalább uncsi, kommersz gegekkel próbálnak szórakoztatni, hogy meglátta, meg pont akkor látta meg. A darab nyilván maga sem különösebben emelkedett, de mi tényleg nem azért mentünk színházba, hogy a világmindenség rejtett igazságaival szembesüljünk. Szerintem a szövegkönyv maga alkalmas volna egy laza est megalapozására, de ez a rendezés most nem volt különösebben szerencsés.
Még mondtam is Marcinak, január negyedike ide vagy oda, hirdessük ki azt a Kultúrkört, legfeljebb most csak öten leszünk. Aztán amikor a „Gazdakör” felirat mögött a huszonharmadik látogató is helyet foglalt, kezdetét vehette minden idők leglátogatottabb Kultúrköre. Az isteni finom túrós sütemény majszolása közben földet túrtunk, növényeket tápláltunk, és megbeszéltük, hogy lesz mindebből bio, vagyis mihez képest mit kell tennie annak, aki organikus növénytermesztésbe fog. Előre szólok, a példáim csak illusztrációul szolgálnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Úgysem fogjátok elhinni, de a Karaktergenerátor pályázat leadási határideje tényleg egészen véletlenül lett éppen Rományi József születési dátuma, vagyis március nyolcadika. De azért mégis örülök neki, a pályamunkák nagyon is méltók a jeles évfordulóhoz.
