Még mondtam is Marcinak, január negyedike ide vagy oda, hirdessük ki azt a Kultúrkört, legfeljebb most csak öten leszünk. Aztán amikor a „Gazdakör” felirat mögött a huszonharmadik látogató is helyet foglalt, kezdetét vehette minden idők leglátogatottabb Kultúrköre. Az isteni finom túrós sütemény majszolása közben földet túrtunk, növényeket tápláltunk, és megbeszéltük, hogy lesz mindebből bio, vagyis mihez képest mit kell tennie annak, aki organikus növénytermesztésbe fog. Előre szólok, a példáim csak illusztrációul szolgálnak.
Ez most egy szép ívű kultúrkör volt. Onnan kezdtük, hogy “már az ókori görögök is”, de a sumérok meg pláne, egyszóval hogy is volt az, amikor már az ásóbotnak is nagyon kellett örülni. Aztán meg sem álltunk a mai napig. Sőt, ha a szelektíven trágyázó gépekre gondolunk, akkor ki kell jelentenünk: a jövő sem maradt ki.
Hamar kiderült valami fontos dolog, amiről szeretünk elfeledkezni: a mezőgazdaság egy bonyolult dolog. Ez az igazság. Akkor is, ha nem akarsz biogazdálkodni. Mert gépek és vegyszerek ide vagy oda, maga a rendszer komplexitása okozza, hogy egyszerűen nem lehet rá értelmesen felkészülni. Igen, ez azt jelenti, hogy már az is komoly eredmény, hogy egyáltalán szokott lenni emberi fogyasztásra alkalmas zöld paradicsom a tuskóban. Felsorolni is nehéz, hány tényezővel kell számolni. A legismertebb az időjárás szeszélyessége okozta gondhalom, de ez még semmi. Mert ott van a növények táplálása, a föld százféle eróziós tevékenysége, a lehetséges növénybetegségek, hogy a szomszéd kártevőit ne is említsük. Rémes, aki csak a felével tud foglalkozni, már zseni. És akkor jönnek itt ilyen midenféle emberek, és azt mondjéák, hogy csókolom, legyen inkább bio. Na piff.
Hogy mi a bio, az egy izgalmas kérdés. Mert a hétköznapi szóhasználatban kb. minden bio, ami otthon termett, pedig komoly jogszabályi megkötések szólnak arról, hogy mit árulhatunk ilyen zászló alatt. Ha például a nagyi otthon borsót termeszt, a szomszéd meg szilvát, és a nagyival ellentétben a szomszéd használ permetezőszert, akkor a nagyi bosója még abban az esetben sem bio, ha szétzabálta az ostoros borsócsippentő fenekukac, ami pedig tudvalevőleg kizárólag a nem vegyszerrel kezelt zöldségesben fellelhető. Egyszóval a házit és a biot nem kell összekeverni. Bizony, alaposan megregulázták, mi kerülhet a milyen trágyába, és mindez hány méterre lehet olyan gazdaságoktól, ahol ezeket a szabályokat már nem tartják be.
De vajon egészségesebb-e, a bio? Úgy láttam, ez határozottan vita kérdése. Abban még nagyjából konszenzust találtunk, hogy környezetbarátabb. Jobban igyekszik a természet saját folyamataira támaszkodni, ami személyes értékrendemben okvetlenül a nem bio termelés fölé emeli. A jó biogazda a megelőzésre fordít gondot és nem az utókezelésre. Vagyis ha például a ribizlimoly akkor is elkerüli a ribizlit, ha minden harmadik tő után egy tulipánt ültetünk, akkor ültessünk pár tulipánt abba a ribizliágyásba, és ne arra apelláljunk, hogy ha véletlenül jön a moly, akkor majd nyakon öntjük az egészet salétromsavval. Ha a föld termékenysége a rajta termesztendő növények megfelelő váltogatásával is fenntartható, akkor termesszünk minden évben egy kicsit mást, ilyen egyszerű. (Na jó, nem egyszerű, nem ez semmilyen szempontból sem egyszerű, de sokkal fenntarthatóbb, mint ugyanazt a földet pár év alatt kiszipolyozni.)
Egy másik vízválasztó kérdést is érintettünk: finom-e a bio? A helyzet az, hogy ez továbbra is a termelőre van bízva. A szabályozás ugyanis csak a termelés módját rögzíti, de a narancsot még ezek betartása mellett is le lehet szedni zölden, egyszóval egyetlen olyan mérést sem végeznek, ami a végtermék finomságát garantálná. Vagyis simán lehet, hogy a kerti szilva nem bio, de finom, a vödrös szilva pedig a hipermarketben bio, de nem finom. Persze ha lehet választani két, egyformán ízletes gyümölcs közül, válasszuk az organikust, csak a finomságra vonatkozólag még ne legyenek elvárásaink pusztán a védjegy láttán.
És zárásképp jött az igazi Q&A szakasz, melynek során a biztosítékot a GMO kulcsszó csapta ki. Hamar beláttuk, hogy ilyen létszám mellett erről a kérdésről már csak a szomszédunkkal tudunk érdemben vitatkozni. Így esett, hogy a Kultúrkör történetében először klikkekre bomlottunk – még szerencse, hogy mindenkinek jutott legalább egy biológus. Ha jól hallottam, az egyik sarokban inkább a gazdasági oldaláról elmélkedtek. Marciék nem tudom, hogy pontosan, miről beszélgethettek, remélem, kommentben majd elmesélitek. Mi leginkább azt próbáltuk meg körbejárni, hogy akkor végül is miért jó, vagy jó-e egyáltalán, hogy itthon egyelőre tilos a GMO. Azt tudtátok, hogy például nem is olyan könnyű GMO magokhoz hozzájutni, még akkor sem, ha ad absurdum kutatni akar valaki?
Marci körül még sokáig kitartott, sőt egyre bővült a bioklikk. A többi kis kör azonban időközben áttért más interdiszciplináris topikok feszegetésére, melynek során egymás hogylétére is fény derült. Az estet pedig egy újszerű akkorddal zártuk: Pétya egyszer csak jelentőségteljesen azt mondta: „Akkor én most kirúglak benneteket.” De azért nem haragudtunk rá, sőt, köszönjük szépen, hogy ezt a kultúrkört is nála tarthattuk.
Linkek, további olvasmányok:
- Bio szabályozás annak, aki Európát szereti. (Szép, dizájnos, még Kids’ corner is van!)
- Bio szabályozás annak, aki Amerikát szereti. (Csúnyább honlap, de Marci szívesebben ajánlja.)
- Organic farming – tankönyv részlet
- USDA organic list
- Guide for organic crop producers
- Képek a Biogazda Kultúrkörről
Szilvi, köszi a remek beszámolót, és köszönet mindenkinek aki eljött! Szilvivel tényleg úgy vágtunk neki a dolognak, hogy hát öten talán csak leszünk…
Igen, a mezőgazdaság roppant összetett rendszer, de hajlamosak vagyunk egyszerűnek vélni, és talán ezért a legtöbben úgy gondolnak például a bio termékekre, hogy azok nyílván egészségesebbek, finomabbak és környezetbarátabbak a “hagyományosnál”. Remélem sikerült rávilágítanom arra, hogy a bio/organikus szabályozás nem garantálja se az egészségességet, se a jó ízt, és időnként kifejezetten környezetkárosító is lehet. Egyes elemei rendkívül logikusak (például hogy a problémák kezelése helyett próbáljunk a megelőzésre koncentrálni) ugyanakkor mások mindenfajta rációt nélkülöznek (például hogy ne használjunk műtrágyákat, mert hát azok “szintetikus” dolgok, azaz ördögtől valók).
Na akkor most mi a konklúzió? Együnk biokaját? Szerintem annyi, hogy azt válasszátok, ami finom, jól néz ki és nem drága, függetlenül attól, hogy rá van-e nyomva a bio plecsni.