Az utóbbi alkalmakhoz képest kiscsoportos foglalkozást tartott a minap Bia. Tizenegyen jöttünk el, illetve szigorúan véve tizenketten, de ha már szigorúak vagyunk: egyikünk speciel nem jött, hanem úgy hozták. Ráadásul a gyógyszeripar jól láthatólag egy szemernyit sem izgatta. De mi mégsem nehezteltünk rá, még akkor sem, amikor teljesen oda nem illő pillanatokban kezdett nevetgélni. Kár tovább szaporítani a szót: köszöntsük szeretettel Zoét, a Kultúrkör legfiatalabb vendégét!
Aki nem a fenti képen látható, de biztosan jobban örülne a fenti képen látható tuberkolózis baktériumnak a fenti képen látható formájában, mint kevésbé cuki, de annál valóságosabb megjelenésének.
No de vissza a gyógyszerekhez. Szóval az van, hogy hiába filóztunk hosszasan arról, hogy most gyógyszer-e valami vagy nem, a helyzet a következő: gyógyszer az, ami gyógyszernek van bejegyezve. Piff. Övön aluli igazság…
No, de akkor hogyan kerül oda az az izé a dobozba? Hát előszös is kikutatják. Az (itt nem prezentálandó) ábra szerint minimum tíz év alatt, és a hatóanyag kidolgozása veszi igénybe a legkevesebb időt. A hogyan adagoljuk be kérdést illetőleg szítottam egy kis oltást magam ellen, úgy látszik, még ha tízen állítják sem hiszem el, hogy van az izmaimban hely mondjuk öt köbcenti plusz folyadéknak. Talán majd egy kiló karaj. A gyógyszerek hatásának folyamataihoz kapcsolódóan Csaba tudott tudományos kiegészítéssel szolgálni. Ez az antibiotikum dolog meg egy nagy szívás. Teljesen egyértelmű.
A vita részt kár lett volna kihagyni, az például, hogy milyen végzettségű legyen egy gyógyszergyár vezetője, kapásból egy sor kérdést felvet. Mert most vagy gyógyszerész, vagy közgazdász, úgy pedig ritkán állnak a csillagok, hogy mindkettő legyen egyszerre. Vagy egy órával később Bálintot még a doppingszerek érdekelték, ha nem is saját használatra. Nem semmi dolog azért, ha primer ingereket tökéletesen el lehet nyomni.
Kevesebben voltunk, csendesebben is telt az este, aztán álmosan pislogva bár, de jó sokáig éltünk vissza a házigazdák türelmével. A töltött kifli azért finom volt, fogyasztása máskor is javallott. A szorgalmi feladat esszét pedig az alábbi címmel várjuk: van-e jövője a molekulatervezésnek, illetve ki fog nekünk originálissal szolgálni, ha úgy bénázzuk el a profit szellemében, mint most, és a végén csak generikus lesz majd?
További források:
- Homeopátiáról olvasni a criticalbiomass hasábjain lehet:
- Valamint nézni a youtube-on. Egy kicsit gonosz, de nem lehet elégszer…
- Egy összeállítás az Index jóvoltából Krisztián ajánlásával a Sanofi gyógyszergyárról. (Mondjuk az a két fogalom nekem nem tartozik össze, hogy “szűrés hatékonysága” és “szűrt anyagok mérete”, illetve önmagában semmit nem definiál, hogy X százalékos a hatékonyság. Technikailag biztosan nem könnyű, de számomra elképzelhető egy felüláteresztő szűrő, ami azt csinálná, hogy a nagy részecskéket átengedi, a kicsiket bent tartja. Nem biztos, hogy értelmetlen, ha mondjuk valahol csak az egészen kis részecskék hordoznának problémát – baktériumok, vírusok, ilyesmi. Egy-egy spéci nem kívánt vegyület mondjuk. Na mindegy.)
- És természetesen: Bilder, Bilder, Bilder!