Beszámoló: 2014 Június 21 – Szentivánéji Angelobestiológiai Kultúrkör Fekete Gy. Viktorral

fő illusztráció - cuki ördög és angyalSzóval az úgy volt, hogy mielőtt a négybetűs Nyár elkezdődött volna, rájöttem, hogy a nyárral együtt Szentivánéj is közeleg. És akkor megint megböktem egy kicsit az én mesélős barátomat, Fekete Gy. Viktort, hogy ugyan bibliaügyileg már régóta rágom a fülét, de ha tudna egy jó szentivánéjre való történetet mesélni, akkor azzal most éppen bevágódhatna nálam. Erre Viktor egy önálló kis mese helyett olyan előadástervvel állt elő, hogy bolond lettem volna köré nem szervezni egy Kultúrkört. Hát így kezdődött valahogy az Első Összművészeti Kultúrkör, továbbiakban ElsÖK.

Az eredeti koncepció szerint négy, végül három performanszra lehetett tapsolni, amelyből egy annyira jót tett szerintem az egésznek, hogy azt mindenképpen szeretném megtartani. Jelesül pedig rögtön az első aletapról van itt most szó, amelynek során mindannyiunk két lábon járó Wikipédiája, Syp osztotta meg velünk, amit a Szentivánéjről feltétlenül tudni kell. Például, hogy az egész egy nagy átverés, mert kezdjük ott, hogy valójában nem Iván, hanem János, ami persze ugyanaz, de azért jobb az ilyesmit tudatosítani. Aztán meg átverés úgy is, mint annyi más ünnep, hogy kérem szépen a nyári napforduló sem ússza meg a „már az ókori görögök is” skatulyát, aztán hogy most keresztelni jó aznap, vagy a napfényt ünnepelni, hát ezt ki-ki döntse el magának. A legderűsebb perceket persze a „további érdekességek” rovat okozta. A vásári forgatagok, a tűzugrás híre még belefért a hétköznapi elképzeléseinkbe, hogy a virágoknak, növényeknek mi minden csodálatos tulajdonságot lehet tulajdonítani, az már inkább meglepő szerintem. Megtudtuk, hogy ez a nap a legtutibb párkeresésre, és azt is, hogy minő praktikákat kell mindehhez bevetni. Persze tenni kell a gonosz ellen is, hát a franciák vonatkozó népszokása, hogy úgy mondjam, mindenkinek zsákbamacska volt. (Erről itt és itt olvashatunk bővebben.)

A témában Syp ajánlásával a következő további olvasmányok közül lehet mazsolázni:

 fire cat illusztráció

 

A második aletap egy rövid gyakorlati bemutató volt. A kultúrkör vendégeinek előbb megmutattam, hogyan libikókáznak a lidércek, a továbbiakban pedig részletesen átbeszéltük, hogyan lehet sérülés nélkül sárkánykakit gyűjteni. Vigyázat, a bemutatott kísérleteket csak szabadban és szülői felügyelettel végezzétek!

 illusztráció - sárkányanatómia

 A Főetap pedig természetesen Fekete Gy. Viktor érdeme, úgy az ötlet, mint a kivitelezés. Hogy jó volt-e, arról szerintem annyit érdemes mondani, hogy amikor zárásképpen, a múzeumok éjszakájára iparkodván egyszer csak mindenkit sietve kipateroltam a lakásból, a beszélgetés az utcán még jócskán folytatódott, és amikor elköszöntünk a kis társaságtól, nekem nem úgy festettek, mint akik a következő percekben feloszlani terveznének. Előtte pedig mi történt? Tisztáztunk egyet s mást a világ (és benne a humanoidok) bibliai teremtéstörténetével kapcsolatban. Az ember olyankor egy kicsit rosszul érzi magát, amikor kiderül, hogy művelődése során afféle apróságokról csúszott le, mint például hogy Ádámnak bizony már volt Éva előtt egy felesége, nem is akármilyen… hogy ez milyen egy… nem azt mondom, hogy parázna dög, de a „válás” (azaz Lillith Édenből való távozása) óta ez  kis mocsok egyre csak szaporodik, és ne tessék nagyon megnyugodni, mert nem evett a tudás fájából, tehát halhatatlan. Na, hát így kell elképzelni az első démont, apróságai pedig a többi démonok volnának. A Bibliában amúgy nem szerepel, személye tisztázását inkább Viktor szavaira bízom:

„Lilith valóban nincs benne a Bibliában, de maga a lilith szó egy helyen szerepel (Ézsaiás 34,14):

“Ott találkozik a vadmacska a hiénával,
egyik pusztai démon a másikkal.
Ott pihen meg a boszorkány,
ott talál magának nyugvóhelyet.”

Mint említettem az előadásban, az eredeti héber szövegben nincsen nagybetű, így nehéz megállapítani egy szóról, hogy személynév vagy köznév. Mivel pedig a keresztény kultúrkör (tehát a vallásos olvasó) nem ismeri Lilithet, ezért az Ószövetségben egyszerűen boszorkányként fordítják ezt a szót. Az ősi héber hiedelemvilág azonban ismerte Lilithet, hiszen a babilóniai fogság során mindenképpen kapcsolatba kerültek a zsidók a sumér/akkád-babilóniai-mezopotámiai mítoszokkal, így szivárogtak át az ott szereplő alakok az ő világképükbe. Lilith azonban pontosan azért maradt ki a héber iratokból (ill. a Bibliánkból), mert a zsidó vallástudósok tisztában voltak vele, hogy Lilith egy jövevény legenda, nem szerepelt a legkorábbi hagyományaikban. (És ami itt fontos és a félreérés legtöbb forrása: azért mert Lilith legendája a teremtéstörténethez nyúlik vissza adalékként, még nem jelenti azt, hogy ugyanakkor keletkezett, és mivel a hagyomány írásba foglalásakor nem tekintették hitelesnek, vagyis régről hagyományozottnak, ezért nem írták bele a teremtéstörténetbe/Bibliába.)”

Érdekességképpen kiemelném még, hogy Lilithről nagyon nehéz manapság igazán tényszerű leírást találni, mert a legtöbb forrás feministák klaviatúrája alól csúszott ki, akik Lillithet, mint az első, önálló akarattal rendelkező nőt említik, és az egész “mondakört” ekképp értelmezik. Szerencsére a Wikipédia elég objektíven kezeli a problémakört, Lillith legendájával kapcsolatban tehát ezt az oldalt merem ajánlani.

A részletek különben máskor is fontosak, eddig például sosem gondoltam bele, hogy rögtön az elején, ha Isten megteremti a mennyet és a földet, lelke pedig a víz felett lebeg, akkor azt senki sem állította, hogy a vizet is Isten teremtette volna – nem is így tekintünk rá. Annyira nem, hogy a víz ahelyett, hogy valami nagyon jó dolog lenne, mint például tisztaság, élet és egészség, lehet például valami egészen gonosz dolgok forrása is. Aztán azt sem árt tudni, hogyan kell érteni, ha a Bibliában ketten találkoznak, főleg, ha mondjuk meg is… khm… ismerik egymást. Az pedig már egyenesen hihetetlen számomra, hogy igen komoly bibliaértelmező irodalmakban sárkányokkal is lehet találkozni. Tűz, karmok, meg minden, elég menő. Vízben él, természetesen.

Rengeteg kérdésünk volt Viktor felé, nem csak démoni témakörben. Például az is kiderült, hogy nagyon sok energiát fektettek és fektetnek jelenleg Éden keresésébe, és van is egy egész jónak mondható ötlet. Az erről készült dokumentumfilm pedig Viktor ajánlásával a youtube-on megtekinthető. (Mi megnéztük, ha feltételezzük, hogy a benne foglalt bakugrások megalapozott kutatások érdektelen részleteit fedik, akkor tényleg jó kis film.)

De azért a végére még egy rövid mese is belefért, egy vándorról, egy királyról, egy szegény családról, és az Élet Könyvéről, amit – úgy beszélik – nem tárolni, hanem olvasni érdemes.

Két link maradt csak hátra, ami valójában egy:

  • A könyv, amiből Viktor a részleteket vette: http://www.antikvarium.hu/konyv/robert-graves-raphael-patai-heber-mitoszok-78303 Valamint Viktor jóvoltából PDF formátumban is elérhető, méghozzá itt.
    • Ajánlott fejezetek:
      • A könyv bevezetője, mert ott szépen elmagyarázza az írásban rögzített (vallási) mítosz és a néphagyomány (apokrif irodalom) kapcsolatát, illetve az Írások keletkezésének alapját. Segít eligazodni a sok értelmezés között.
      • Valamint a 10. fejezetet (Ádám feleségei), 44. oldaltól.)

       

    illusztráció - angyal és démon

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>