Szóval egy kedves ismerősömnek, bizonyos Kornélnak elújságoltam a vasárnapi derültséget az üveggolyók körül, neki pedig a következő jutott eszébe:
Van / volt / a mese szerint létezik valami apró pici szigetecske a Csendes-óceánnak a történet szerint lényegtelen koordinátájú szegletén, ahol egy meglehetősen szerény lélekszámú közösség él. Nekik is van ám pénzük, ám pénztárcával még sincs gondjuk. A fizetőeszköz ugyanis néhány bazinagy sziklatömbben realizálódik, amelyek ki tudja mikor és hogyan vetődtek a sziget partjaira. Ezekből persze véges számú van, és nem vihetik magukkal sehová, de azért szorgosan jegyzetelik, hogy éppen kinek hány (és melyik) szikla van a birtokában. Ha például házasodásra kerül sor, akkor a családok között néhány nagyobbacska szikla átírásra kerül, és onnantól fogva már mindenki ennek megfelelően sétál el mellettük.
Hát hogy ez most igaz-e vagy sem, az mindegy. De hogy – mondjuk úgy, szervesen – kapcsolódik a vasárnap elhangzottakhoz, az mégis vitathatatlan.
