Aki esetleg a devianciaügyi kultúrkörről lemaradt, az hiányérzetét a vonatkozó Wikipédia cikk áttanulmányozásával némiképp csillapíthatja. Ugyanis, mint Zsuzsi el is árulta, ez határozta meg a beszélgetés keretét, s bár a vitán felül elragadó és nagyszerű és szuperjó interpretációt, továbbgondolást, miegyebet a Wikipédia értelemszerűen nem pótolhatja, egy kis betekintő megtekintést mégis megérdemel. Amúgy minden szokatlanul simán ment: az igazi parázs vitára a deviáns kultúrkört követő mellékkultúrkörig várnunk kellett, de erről majd valamivel később essék szó. A kultúrkör etap során a megszokott derűs hangulat támogatásával lényegében azon szociológiai módszerek lajstromát készítettük el, amelyek alkalmasak a deviancia kérdésének vizsgálatára.
Egyetlen “kanonikus” megközelítési módot sem fogok ezen a felületen elemezni. Attól tartok, ez mindannyiunk érdeke, hiszen csak azért, mert részt vettem egy szociodeviáns kultúrkörön, még nem lettem szociológus, a beszámolónak pedig nem is ez a küldetése. Különben is. Utólag és a világháló névtelenségével felvértezve bevallom, az én kocka agyamba máig szörnyű kínokkal jár belegyömöszölni, hogy a társadalmi jelenségeket egyszerre többféle elmélettel is kielégítően lehet magyarázni. Illetve nem ez a jó szó, arra szeretnék kilukadni, hogy a társadalmi jelenségek modellezésekor ahány elfogadható elméletet találunk, annyiszor bólintunk: ó, igen, ez is közre játszhatott. Hát most mit kezdjen ezzel az én elmém? Most vagy a gravitáció miatt esik le az a vasgolyó, vagy nem. Arról lehet vitatkozni, nem is keveset, hogy a természettudományok egzaktsága modern mítosz-e vagy sem, de egy dologban, vagyis a kétféle hozzáállás létezésében hiszek: míg a vasgolyó esetében lehetséges találni 1 kielégítő magyarázatot, addig a deviancia ügyében lehet találni vagy százat, és ez alapjaiban más gondolkodásmódot követel meg. Nincs egy képlet, nincs egy küszöb, ami bármit is determinálna, csak hatások sokasága van.
Talán ezért, a sokrétűség alaptétele miatt maradt el bármi komolyabb szócsata. Illetve esetleg azért is, mert ha szoktunk járni a Móriczon (vagy a Moszkván?), ha nem, a vizsgálat konkrétabb tárgyául előállított példa, vagyis a hajléktalanságot életformaként választó fiatalok kérdése, személyesen bennünket nem igazán érint. A beszélgetés persze ettől még élő volt, a hozzászólások száma és minősége igazolta, hogy Zsuzsi teljesen jól működő alapot talált a tágabb témához, a feldolgozáshoz felhasznált eszközök kultúrkörhöz méltó real-time érdeklődést tartottak fenn. Személyes plusz pontomat ezen a helyen ki is osztanám: én még sosem voltam szociológia szemináriumon, szóval nekem maga a szituáció is teljesen újszerű élményeket hozott. Kicsit olyan, mint amikor ugynannak az egyenletnek keressük a megoldását, csak mindig más módszerrel, és nem kizárt, hogy az egyenletnek így több megoldását is megtaláljuk. Csak idétlen jelek nélkül. Hm, akkor most ünnepélyesen kockásítottam a devianciaügyi szociokultúrkört, igaz? Zsuzsi, már most szólok, azonnal tiltakozhatsz. 
Egyébként közgázkörös vendégünk hetekkel később azt nyilatkozta, hogy még mindig emlékszik rá, hogy mit jelent az “anómia”. Meg hogy jön legközelebb is, ez pedig önmagáért beszél.
Persze nem is mi lennénk a híres Kultúrkör, ha nem zártuk volna az estet némi heves nézőpont ütköztetéssel. A fentebb már említett kiegészítő Kultúrkör keretében a gender gap kérdéséről osztottuk az észt, de persze sem arról nem született semmiféle konklúzió, hogy milyen mértékig normális, ha a férfi a kenyérkereső, sem arról, hogy milyen szerepek vannak ma és mi a jó nekünk, és egyáltalán. Vannak mély meggyőződések, vannak felületes elképzelések, vannak pirosan villogó kérdőjelek – mondjuk ki nyíltan: a téma újabb Kultúrkörért kiált!
De előbb még íme a devianciaszociológiaügyi linkek sora:
- A szociológus lány és a Moszkva téri hajléktalanok esete az indexen.
- Hallgassátok az egyetemen “A társas lény” című kurzust. Az alapjául szolgáló könyvet ugyan sosem olvastam, de hátha most: az egyik kiadás scannelt verzióját itt találjátok meg.
- A szociálpszichológia kedvenc témája: A hullám – illetve az iskolai kísérlet, amit a film feldolgozott
- További konformitásügyi kísérletek, melyek ismerete kötelező: