Ez most egy szép ívű kultúrkör volt. Onnan kezdtük, hogy “már az ókori görögök is”, de a sumérok meg pláne, egyszóval hogy is volt az, amikor már az ásóbotnak is nagyon kellett örülni. Aztán meg sem álltunk a mai napig. Sőt, ha a szelektíven trágyázó gépekre gondolunk, akkor ki kell jelentenünk: a jövő sem maradt ki.

Hamar kiderült valami fontos dolog, amiről szeretünk elfeledkezni: a mezőgazdaság egy bonyolult dolog. Ez az igazság. Akkor is, ha nem akarsz biogazdálkodni. Mert gépek és vegyszerek ide vagy oda, maga a rendszer komplexitása okozza, hogy egyszerűen nem lehet rá értelmesen felkészülni. Igen, ez azt jelenti, hogy már az is komoly eredmény, hogy egyáltalán szokott lenni emberi fogyasztásra alkalmas zöld paradicsom a tuskóban. Felsorolni is nehéz, hány tényezővel kell számolni. A legismertebb az időjárás szeszélyessége okozta gondhalom, de ez még semmi. Mert ott van a növények táplálása, a föld százféle eróziós tevékenysége, a lehetséges növénybetegségek, hogy a szomszéd kártevőit ne is említsük. Rémes, aki csak a felével tud foglalkozni, már zseni. És akkor jönnek itt ilyen midenféle emberek, és azt mondjéák, hogy csókolom, legyen inkább bio. Na piff.

Hogy mi a bio, az egy izgalmas kérdés. Mert a hétköznapi szóhasználatban kb. minden bio, ami otthon termett, pedig komoly jogszabályi megkötések szólnak arról, hogy mit árulhatunk ilyen zászló alatt. Ha például a nagyi otthon borsót termeszt, a szomszéd meg szilvát, és a nagyival ellentétben a szomszéd használ permetezőszert, akkor a nagyi bosója még abban az esetben sem bio, ha szétzabálta az ostoros borsócsippentő fenekukac, ami pedig tudvalevőleg kizárólag a nem vegyszerrel kezelt zöldségesben fellelhető. Egyszóval a házit és a biot nem kell összekeverni. Bizony, alaposan megregulázták, mi kerülhet a milyen trágyába, és mindez hány méterre lehet olyan gazdaságoktól, ahol ezeket a szabályokat már nem tartják be.

De vajon egészségesebb-e, a bio? Úgy láttam, ez határozottan vita kérdése. Abban még nagyjából konszenzust találtunk, hogy környezetbarátabb. Jobban igyekszik a természet saját folyamataira támaszkodni, ami személyes értékrendemben okvetlenül a nem bio termelés fölé emeli. A jó biogazda a megelőzésre fordít gondot és nem az utókezelésre. Vagyis ha például a ribizlimoly akkor is elkerüli a ribizlit, ha minden harmadik tő után egy tulipánt ültetünk, akkor ültessünk pár tulipánt abba a ribizliágyásba, és ne arra apelláljunk, hogy ha véletlenül jön a moly, akkor majd nyakon öntjük az egészet salétromsavval. Ha a föld termékenysége a rajta termesztendő növények megfelelő váltogatásával is fenntartható, akkor termesszünk minden évben egy kicsit mást, ilyen egyszerű. (Na jó, nem egyszerű, nem ez semmilyen szempontból sem egyszerű, de sokkal fenntarthatóbb, mint ugyanazt a földet pár év alatt kiszipolyozni.)

Egy másik vízválasztó kérdést is érintettünk: finom-e a bio? A helyzet az, hogy ez továbbra is a termelőre van bízva. A szabályozás ugyanis csak a termelés módját rögzíti, de a narancsot még ezek betartása mellett is le lehet szedni zölden, egyszóval egyetlen olyan mérést sem végeznek, ami a végtermék finomságát garantálná. Vagyis simán lehet, hogy a kerti szilva nem bio, de finom, a vödrös szilva pedig a hipermarketben bio, de nem finom. Persze ha lehet választani két, egyformán ízletes gyümölcs közül, válasszuk az organikust, csak a finomságra vonatkozólag még ne legyenek elvárásaink pusztán a védjegy láttán.

És zárásképp jött az igazi Q&A szakasz, melynek során a biztosítékot a GMO kulcsszó csapta ki. Hamar beláttuk, hogy ilyen létszám mellett erről a kérdésről már csak a szomszédunkkal tudunk érdemben vitatkozni. Így esett, hogy a Kultúrkör történetében először klikkekre bomlottunk – még szerencse, hogy mindenkinek jutott legalább egy biológus. Ha jól hallottam, az egyik sarokban inkább a gazdasági oldaláról elmélkedtek. Marciék nem tudom, hogy pontosan, miről beszélgethettek, remélem, kommentben majd elmesélitek. Mi leginkább azt próbáltuk meg körbejárni, hogy akkor végül is miért jó, vagy jó-e egyáltalán, hogy itthon egyelőre tilos a GMO. Azt tudtátok, hogy például nem is olyan könnyű GMO magokhoz hozzájutni, még akkor sem, ha ad absurdum kutatni akar valaki?

Marci körül még sokáig kitartott, sőt egyre bővült a bioklikk. A többi kis kör azonban időközben áttért más interdiszciplináris topikok feszegetésére, melynek során egymás hogylétére is fény derült. Az estet pedig egy újszerű akkorddal zártuk: Pétya egyszer csak jelentőségteljesen azt mondta: „Akkor én most kirúglak benneteket.” De azért nem haragudtunk rá, sőt, köszönjük szépen, hogy ezt a kultúrkört is nála tarthattuk.

Linkek, további olvasmányok:

• Bio szabályozás annak, aki Európát szereti. (Szép, dizájnos, még Kids’ corner is van!)
• Bio szabályozás annak, aki Amerikát szereti. (Csúnyább honlap, de Marci szívesebben ajánlja.)
• Organic farming – tankönyv részlet
• USDA organic list
• Guide for organic crop producers
• Képek a Biogazda Kultúrkörről

Szóval két dolog van. Egy az, hogy egy stáb a legkisebb film esetében is baromi nagy tud lenni. Kettő meg, hogy a gyártásvezető egy nagyon izgalmas munkát végez. Valahogy úgy lehetne jellemezni, hogy ő az a szervezői készségeit csillogtató, szorgos kolléga, aki nélkül a produkció nem sikerülhetne, hiszen ő a kollégák jobb és bal keze. És ennél fogva jó sok mindenre van rálátása. Mondhatni, afféle krán.

Rengeteg témát érintettünk, beszélgettünk uszodavíz festésről is, biztonsági kérdésekről is, statisztákról is. Csak úgy szemezgetek, jó?

Kezdem a végén, a VAN-nal. Abban nagyjából megegyeztünk, hogy a VAN-t lehet szeretni is meg utálni is. Nekem az volt a benyomásom, hogy aki látta, annak vagy határozottan tetszett, vagy határozottan nem, és általában kb. ugyanazért. Aki még VAN-szűz, annak szólok, hogy úgy kell beülni a moziba, hogy nem várod el a filmtől, hogy lesz története, mert nincs neki, de ettől még nagyon vicces. Ebből már rögtön lehet is tudni, hogy én például szeretem, de azt is megtudtam Annától, aki szintén szereti, hogy miért kell mégis utálni. Ennyiből, kérem, és ezt húzzuk alá kétszer, pirossal, normális esetben nem lehet, tehát nem, ennyiből normális esetben még szar filmet sem lehet csinálni. Ez itt úgy készült, hogy mindent úgy kapott, vagyis nem, nem tud a rendező még egy jó filmet csinálni ennyi pénzből, mert nem, nem fog tudni még egyszer ennyi mindent összekuncsorogni. Tehát tessék a VAN-t megnézni a moziban, és tessék nagyon hangosan mondani mindenkinek, aki filmeket is szponzorál(hatna), hogy ennek a csávónak például nagyon sok pénzt tessenek adni a jövőben, mert ez a csávó akár még pénzért is tudna jó filmet csinálni.

Aztán olyanokról is volt szó, hogy mi újság Amerikában, meg mi van idehaza. Érdekes dolog ez is, hogy mást csinál például egy producer itthon és a tengeren túl. Egyszóval az egész stáblista más hierarchiában működik. Itt van például a rendező rangja és státusza: míg kis hazánkban igyekszünk tejben-vajban füröszteni, és a rendező az atyaúristen, és amúgy is ő az egyetlen, akit a színészeken túl kis szerencsével megjegyzünk, addig képzeljétek, ez más tájakon úgy is lehet, hogy a rendező – hát szóval, ha nem is a legutolsó csicska a sorban, de azért csak óvatosan dirigáljon, mert a végén még egyszerűen kiteszik a szűrét.

Az is érdekes volt, amikor a jegyárat boncolgattuk. Hogy kinek hány százalék jut belőle, és miért árulnak tortillat a moziban. Mert kell. Mármint a mozinak, nem, nem neked, te minden látszat ellenére Tortilla nélkül is végig tudnál nézni egy filmet, de a mozi tortila nélkül nem működne. Ez van.

Végül aztán sok érdekes vita emlékével, valamint a filmipar örök rejtélyeivel távoztunk a helyszínről:

1. Vajon eljön-e az a pillanat, amikor másfél órában állapítják meg a kötelező pisiszünet határértékét?
2. Miért sírnak a filmeken a bácsik és a nénik középről? Megfejthetetlen.

Száz szónak is egy a vége, köszönjük szépen
a remek Kultúrkört Sipos Annának,
Pétyának pedig a helyszín biztosítását.

Linkek

• Ilyen az, amikor a producer csak a költséghatékonyságot tartja szem előtt: https://www.youtube.com/watch?v=arGzXbxkTC4&app=desktop
• Filmipar vs. Pénztárca: http://magyar.film.hu/filmhu/magazin/low-budget-no-budget-szakma-velemeny-low-budget.html
• Azt tudtátok egyébként, hogy miért a Budai hegyekre raktam a kultúrkör feliratot? Hiszitek vagy sem, a hollywoodi képvilág annyira jogvédett, hogy letiltották az amúgy népszerű hollywood sign generatort. http://seanmulholland.com/projects/the-hollywood-sign-generator/
• Pink Water: a PORT.hu-n, valamint megnézhető formában.