Nekem is érdekes volt összeszedni, mi mindent csinálok a Kultúrkör háza táján ahhoz, hogy ez működjön. Aztán még biztosan ki is maradt egy s más. Még sokkal többet is ki lehetne hozni belőle, de az vagy több résztvevőt, vagy egy teljes embert igényel. Lássuk.

Az Előző Bejegyzésben rögzített alapelveknek megfelelően tetszőleges pontot magadhoz ragadhatsz.

• Érdekességek posztolása a facebook oldalon. Ezt lehet úgy is, hogy egyszer nekiülsz, egy óra alatt beállítasz 30 időzített linket, és a rendszer majd szépen kirakosgatja őket. Mit gondolsz, hogyan született a sok Peruval kapcsolatos érdekesség posztja az előző kultúrkör előtt?
• Előadó és téma felderítése. Ez kétlépcsős folyamat, viszont eléggé kéz a kézben járnak. Jó témát találni jó előadóval nem is olyan egyszerű, de többnyire egyszerre történik. Ha pedig megvan a téma és hozzá az előadó is, akkor fel kell venni vele a kapcsolatot, bemutatni neki röviden és illedelmesen a Kultúrkört, és ha rábólintott, jöhet a következő fázis.
• Előadó kapcsolattartás. Amikor már megvan, ki lesz az előadó, és nagyjából ismeri a kereteket, meg kell vele beszélni, mikor legyen a kultúrköre. Ez többnyire néhány levélváltást jelent, vagy telefonos / személyes egyeztetést. Ilyenkor beszéljük meg a pontos témát is, valamint, hogy lesz-e szüksége valami speciális eszközre. Egyszóval kulcsfontosságú az előkészületek tekintetében. Természetesen a kultúrkör után valamilyen csatornán keresztül megköszönjük neki a fáradozást.
• Helyszín körüli tennivalók. Kinél legyen, hol legyen a következő Kultúrkör? Ugye, nem is olyan egyértelmű. Kell majd oda valamit vinni? Lesz elég szék / párna? Rágcsálnivaló, innivaló.
• Facebook eseményt elkészíteni, embereket meghívni rá. Ha a keretek már ismertek (téma, előadó, helyszín, időpont), az esemény létrehozásának legnehezebb lépése többnyire a passzoló és frappáns illusztráció felderítése.
• Beszámoló megírása. Ó igen, azok a csodálatos beszámolók. Most kitaláltam amúgy valamit, amivel egy kicsit megkönnyítem a saját dolgomat ez ügyben, de ez akkor is legkevesebb két lépcsős. Egy, meg kell írni, kettő, kicsit később újra kell olvasni, hogy ne maradjon benne túl sok badarság. Plusz, ami a külön szépsége, hogy általában igényel egy-egy ponton egyeztetést az előadóval, hogy tárgyi tévedés lehetőleg ne maradjon benne, valamint a linkek ügyében – ha esetleg az előkészületek során még nem állt volna össze a lista.
• Illusztrációk keresése – készítése a beszámolóhoz. Tudtad, hogy néha azért áll hetekig egy-egy beszámoló  a kultúrkör szerkesztő felületén “vázlat” állapotban, mert még nem volt szerencsém találó illusztrációkkal színesíteni?
• A beszámoló megszerkesztése. Apróságnak tűnik, de azért hidd el, el lehet molyolni vele egy kicsit. Mi legyen az első kisillusztráció, melyik kép legyen oldalt, melyik középen, hol kell lista, kiemelés, link, text alignment, font style, ilyenek.
• A beszámoló kiposztolása a facebook oldalon. Avagy találjon valaki egy plugint, ami ezt automatikusan megteszi…
• Beharangozó hírlevélben is. Ugyan a Kultúrkör facebook oldalát többen lájkolják ebben a pillanatban, mint ahányan a hírlevélre fel vannak iratkozva, mégis vannak olyanok, akik máshogyan nem értesülnének a közelgő eseményekről. Emellett a levelet még mindig hajlamosabbak vagyunk elolvasni, mint egy gyorsan átgörgethető posztot.
• Hírlevelek csak úgy. Aki fel van iratkozva a hírlevélre, az tudja, hogy ott egyébb izgalmas részletekkel is szoktam néha szolgálni. Mire lehet számítani, programajánló, év végi visszatekintő, ilyesmik. De vigyázat, nem floodolni, valódi tartalmat illik levélben közölni!
• Illusztrációk és szerkesztési feladatok a hírlevelek körül. Bizony, ez is egy önálló feladatkör, amin meg tud akadni a folyamat.
• További kultúrkörös események szervezése. Ilyen még nemigen volt, tulajdonképpen a karaktergenerátor pikniket tudnám a témában ajánlani. De lehetne kirándulni, színházba menni, koncertre látogatni, meg lényegében bármit csinálni. Ha valaki győzi szuflával.
• Honlap technikai izélgetése. Ez valójában ritkán jelent tényleges feladatot, de néha akad mégis ez-az. Például most kidolgozhatna valaki egy csinos mobil témát, kereshetne rá plugint, és akkor nem csak funkcionálisan lenne tökéletes a mobil verzió.
• Szponzort a Kultúrkörnek. Ó, igen, a piszkos anyagiak. Ha lesz szopnzor, null-costból low-cost csapattá léphetünk elő. És akkor könnyebben mehetünk nemlakás típusú helyszínre, lehet adni valamit az előadónak, lehet honorálni a szervezésben résztvevők munkáját satöbbi satöbbi.

Akkor most a Szilvi egy hős?
Nem. A Szilvinek van egy hobbija, a Kultúrkör. Más meg gyöngyöt fűz és az sem lebecsülendő. Ám a Kultúrkör jövője nem biztosított, mivel lassacskán a Szilvi sem fog ráérni minderre.

És olyan nagy baj, ha a Kultúrkör megszűnik?
Nem. Ahány előadást a Kultúrkör megél, annyi okunk van a Kultúrkört ünnepelni. De van mindenféle vízióm, és azért titkon mégis remélem, hogy valóra fogjuk váltani őket.

Akkor most Neked is illene valamit csinálnod a Kultúrkörért?
Nem. Nyilván, ahány részfeladat kerül kiszervezésre, nekem annyival több időm marad a többivel foglalkozni. Ha van hozzá kedved, te tényleg csak akkor, ha igazán szívesen vállalnál magadra egy-két teendőt, szállj be Te is! Cserébe örök hírnév jár. Valamint nyitunk egy “staff” oldalt, ahol természetesen Te is szerepelni fogsz.

A feladatok listáját pedig a Másik Bejegyzésben találod.

]]> https://szisziszilvi.lima-city.de/kulturkor/mibol-lesz-a-kulturkor-egy/feed/ 0 https://szisziszilvi.lima-city.de/kulturkor/beszamolo-villany-machu-picchu-cilitol/ https://szisziszilvi.lima-city.de/kulturkor/beszamolo-villany-machu-picchu-cilitol/#comments Thu, 10 Sep 2015 11:57:51 +0000 http://szisziszilvi.lima-city.de/kulturkor/?p=2242 Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →]]> Egy HBM, azaz Három Betűs Multi (ezúttal: IBM) HBP-jén, azaz Három Betűs Programján vett részt az az NKI, azaz Nagyon Kedves Ismerősöm, aki ezt a kis létszámú, de annál izgalmasabb, színesebb, miegyebesebb kultúrkört tartotta. Volt itt minden, machete, propeller, tekercs. Miután mindenki előtálalta, amit hozott, málnát, barackot, áfonyát, kekszet, málnaszörpöt, ki-ki választott babzsákjába fúrta magát, és kezdetét vette a mozi. Lássuk.

Peru lakói ma olyan földet taposnak, amiről annyit tudunk, hogy Machu Picchu, meg El Nino, esetleg pánsíp. Vagyis mindazt, amivel Cili nem találkozott, vagy csak részben és azt sem a küldetésénél fogva. Összefutott helyette egy egészen elképesztő tevékenységet jegyző intézménnyel és azokkal, akik benne a falakat tartják. A nevük WindAid, és valami olyasmit tűztek zászlajukra, hogy legyen mindenütt áram. Nem, ez így nem pontos. Legyen mindenütt fenntartható módon áram. Igen, tényleg arról van szó, hogy az eszköz, vagyis a kisebb háztartásokra tervezett szélturbinák mellé némi tudással is szolgálnak, vagyis nem áll meg az áram, ha épp csak egy csavart kellene meghúzni. És arrafelé ez bizony nagy kincs, mert a lakosság jelentős része, vagyis milliók számára értelmezhetetlen a földelés problémaköre. Meleg van, hűtő nincs. Se villany, se telefon, se semmi, amiről André-Marie Ampère még csak nem is álmodott, ma viszont levegőt is aligha veszünk nélküle. És képzeljétek, ez a sok millió ember olyan nagyra törő álmokat dédelget, hogy például a gyerekek tudnak majd naplemente után is házi feladatot írni.

És akkor ehhez néha kézzel kell tekercselni a tekercset. Tudod, azt, amelyikről a fizika tankönyvben úgy szokott szólni a fáma, hogy van egy 800 menetes tekercsed… Ami manuálisan szerintem még célszerszámmal is derekas feladat. Egyszóval adott ez a lelkes WindAid és adottak a lelkes fogadó emberek is. Na de hogy jön a képbe az IBM? Na úgy, hogy egy zsák pénz előkészítése helyett az IBM összeverbuválja a világ ki tudja hány szegletéből a legtettrekészebb dolgozóit, akik már elegendő három betűs tréninget és szerepkört láttak ahhoz, hogy birtokában legyenek mindazon hasznos soft skilleknek, amik a nonprofit szektorban jellemzően hallomásból sem ismertek, pedig nekik is jó volna. Rendszerint a szervezetek a segítő szándék köré szerveződnek, de minden különösebb üzleti érzék nélkül, és ez előbb-utóbb a munka rovására megy. Ciliék dolga az volt, hogy egy járható fejlődési utat dolgozzanak ki a WindAid számára, amivel növekedni tudnak. Több propellerhez több pénz, több erőforrás kell, ez már csak így megy.

Megismertük a kis csapatot, a nagy csapatot, a szerepeket, a munkamenetet, meg jaj, annyi mindent. Hogy ki miben tud segíteni, milyen ötletekkel bombázták a szervezeteket, egymást, milyen eszközök álltak rendelkezésre, hogyan lehet utólag követni az eseményeket. Hogy milyen technikai akadályokat és lehetőségeket rejt egy nemzetközi team nemzetközisége. Hogy mindenhová kell valaki, aki biztosan ismeri majd a Szükséges Valakit.

Amúgy nagyon kellemesen átbeszélgettük az estét (és félig az éjszakát), volt falra vetítős képes beszámoló is. Esett szó erózióról, ami csak azért van, mert mi emberek valahová máshová gátat emeltünk, szóval most emitt meg fogy miatta a part. Megtudtuk, hogy kik laktak Peru földjén az Inkák előtt, és hogy azokat a leleteket is körbe lehet ám taperolni, a helyi idegenvezető pedig a hangulat érdekében még egy inka sípot is elővesz. Reméljük, az inkák a mocsikáktól tanultak a quenán játszani, vagy a mocsika talajon korabeli quaena is előkerült, mert különben nem lenne szép dolog mocsika romok között turistát bolondítani… Na jó, túl sok kérdést vet ez fel kekec lelkemnek, inkább befogom, tessék, itt van helyette egy kis quena muzsika. (Figyelmesek a szélhasító nyílásra koncentráljanak. Hűdefurafurulya… )

Arra a kérdésre, hogy mit hozna el Cili feltétlenül Peruból, azt a választ adta, hogy a WC-t. Mert ők, mármint a peruiak tudják, hogy a víz nem azért van, hogy elpocsékoljuk, és ezért valami sokkal vízhatékonyabb megoldás az elterjedt azokon a részeken, ahol nem a bokor mögött intézik ebbéli teendőiket. Azt meg a fene se tudja, a mai környezettudatossági dilibe hogy nem fér bele egy rendes, vízbarát WC világméretű elterjesztése.

Végül a “hogy vagy” körök közepette lassan éjfélt értünk. Akkor aztán mind összekaptuk a cókmókunkat, és hivatalosan is véget ért a Villany Machu Picchu Kultúrkör. A Cili-féle házi málnaszörpöt nagyjából bontatlanul mi nyertük meg, de később itthon sajnálatos módon elfogyott. Hadd ragadjam meg ezen a ponton az alkalmat, és igen, itt, nyilvánosan szeretném a Villany Macchu Picchu Kultúrkör előadóját megkérni, hogy a perui áramszolgáltatás kérdése mellett egynémely hazai problémával is bátran és illő proaktivitással foglalkozzék. Akarom mondani: Nagyon szépen köszönjük a (málnaszörpöt és a) kimerítő és izgalmas beszámolót!

Akiknek pedig még mindig nem elég:

• Minden, amit a WindAidről tudni érdemes, vagyis a WindAid saját oldala.
• Az indiánok tiszteletére pedig íme egy aránylag olvasmányos regény, PRC formátumban is: Gasgton Leroux: A Nap felesége (tényleg vannak egészen kellemes részei, és a többi sem tök béna, szóval összességében ajánlom)

Karjalai teremtéstörténet (Előadta: Sőrés Rozka)

A karjalai teremtéstörténet a Finnugor regék és mondák kötetben található (Domokos Péter, Móra Ferenc Könyvkiadó). A legközelebbi könyvtárban biztosan megleled, online pedig a google találati eredményekén egy pdf file-ban egy rövidebb verziót találtam.

Olvassuk el? Jóóóóó! Legyen!

Ebben a pdf-ben áll egy rövidke hasonló történet, de a könyvtárral jobban jársz!

A Majomkirály (Előadta: Gregus László)

Érdemes olvasgatni, van benne sok ármány, furmány, csihi-puhi, egyenest a messzi Kínából.

• http://terebess.hu/keletkultinfo/vu_cseng_en_nyugati_utazas_1.pdf
• http://terebess.hu/keletkultinfo/vu_cseng_en_nyugati_utazas_2.pdf

Fianna története (előadta: Zalka Csenge)

A Muileartach c. történet skót vidékről érkezett. Ebben a könyvben kressétek:

https://archive.org/details/fiansorstoriespo00camp

Istár pokolra száll (előadta: Nagy Enikő)

Istár nővére megijed Istár látogatásától, és el akarja pusztítani. Egyfajta akkád Orpheusz és Eurüdiké történet.

Rákos Sándor fordítása, 52.o. (49 a pdf-ben, 52 a könyvben)

Ganesha születésének és elefent fejének története (előadta: Bumberák Maja)

A Hindu mitológia eme gyöngyszemét egy PDF fájlban angolul olvashatod.

Itt.

Maui elhozza a tüzet (előadta: Varga-Fogarasi Szilvia)

Egy újabb kevéssé írott mitológia, a polinéz mitológia. A történeteket az angolok felbukkanásakor kezdték el lejegyezni, akkor, amikor még valóban mesélték őket. Nagyon gazdag forrásanyag áll rendelkezésre, és nem egyszer ugyanannak a történetnek különböző szigeteken mesélt változatai is említésre kerülnek. Maui is mindenütt másként hozza el a tüzet, a MythOffon az egyik maori változat hangzott el.

Az eseményről előttem már szóltak mások, íme:

• Rigó a mesemondó saját blogján számolt be.
• A felbujtó, Zalka Csenge, avagy a Tarkaba Hölgy magyarul és angolul is beszámolt.
• Meglepetésre a VS.hu is említést tett rólunk.

Most már csak az maradt hátra, hogy a kultúrkörhöz méltó módon egy kis további olvasgatásra buzdítsalak. Alább az elhangzott mítoszok listája következik, semmilyen értelmes sorrendet nem tartva, linkekkel.

Halbard ének (előadta: Hajós Erika)

Forrás: http://www.skandinav-mitologia.hu/harbard_enek.html

Ugyanott sok-sok kiegészítő információt is találsz, érdemes böngészni.

 Vadászat az Azarga madárra (előadta: Nagy Enikő)

A MEK-et több okból is szeretjük. Például ott van ez a történet is. Akit tehát esetleg a mongol feldarabolós mitológia nem szebbik, de jellemzőbb része érdekel, itt megtalálhatja: http://mek.oszk.hu/09700/09749/html/#7

 Hermész születése (előadta: Gregus László)

A görög mitológiához nem hiszem, hogy sok linket kellene szolgáltatnom, böngéssz a neten kedvedre.

Hermész történet itt találod: http://users.atw.hu/gasztonlaci/mitologia/m10.htm#01

Zahhák király bukása (előadta: Zalka Csenge)

Ebben a perzsa mítoszban kígyós vállú Zahhák királyról esik szó. (Az én vállaimon mindenki kígyó, és nem esznek mást, csak emberi agyvelőt. Vagy mi. pedig eskü komoly akartam lenni…) Az alábbi linken Dahák király néven találod a történetet, a III/3 fejezet a barátod:

http://terebess.hu/keletkultinfo/devecseri.html

 Vejnemöjnen Vipunen gyomrában (előadta: Bumberák Maja)

Ez pedig a kalevalából való. Vikár Béla nagyon szép munkát végzett, de esetleg érdemes más fordítást is keresni. Én úgy szeretem a Kalevalát, hogy a végére hagyom Vikárt, mert minden szépsége akkor jön ki számomra, ha már ismerem a történetet. Alább pedig ismét MEK:

http://mek.oszk.hu/02600/02684/02684.htm#23

 Oduduwa földet teremt (előadta: Varga-Fogarasi Szilvia)

Nem létezik kanonikus joruba mitológia. Az elhangzott történet végleges verziója  hosszabb kutatást igényelt, de alapját ez a leírás szolgáltatta:

http://www.godchecker.com/pantheon/african-mythology.php?deity=ODUDUWA

Megkezdődött a nyár, úgy bizony. Az alacsony létszámot szerintem nyugodtan írhatjuk a végtelen napsütés számlájára, mert hogy Balázs második kultúrköre egyébiránt élvezetesre sikerült. Hat fő vagy sem, ennyi kérdés talán még sosem volt. Mondhatni marha jól éreztük magunkat…

Etimológiai percek, csak hogy érthető legyen

Magyarországon a tőzsde szót a nyelvújításkor alkották meg a régi “marhakereskedő” jelentésű tőzsér szó tövéből, amely kereskedést jelentett, s ehhez fűzték a “de” (valamilyen helyiséget jelentő) képzőt. A tőzsdét a szeszélyessége miatt nőnemű szóval jelölik több idegen nyelvben: Die Börse, la bourse, la borsa, le bolsa stb. A börze elnevezés eredete vitatott. Egyesek szerint a latin bursa szóból (a francia bourse, a német Börse [jelentése: pénztárca]) származtatják, mások a Bruges-ben élt kereskedő család “van der Burdse” nevű fogadójának nevéből eredeztetik, ahol a kereskedők találkoztak, megint mások az antwerpeni Bersenstraat utcára gondolnak, ahol a kereskedők rendszeresen összejöttek. (forrás)

Na, de a lényeg, hogy megvilágosodtam

Most végre azt hiszem, tényleg tudom, mi az a tőzsde. Mert arról már hallottam, nyilván, hogy hát így meg úgy a részvények, meg minden, és akkor lehet adni és venni, meg ezeknek változik az értékük, és akkor lehet rajta nyerni meg bukni. Meg hogy az aztán a lépcsőfok, ha egy cég tőzsdére vonul, de hogy ÉN hogy jövök a képbe, azt sosem értettem. Hát kérlek szépen, íme, tőzsdéről alapfokon:

• Ezek tényleg az én pénzemből élnek. Már ha veszek részvényt. Ez olyan, mint a téglajegy, csak viszont szeretném látni az árát.
• Magánemberként nem vehetek részvényeket, ezt a brókercégeken keresztül tehetem meg. Akik persze nem is gonoszak, csak egy átlag halandó sosem fogja érteni a működésüket. De manapság ettől még nem kell sírógörcsöt kapni, akad más is a nap alatt, amivel úgy élünk együtt, hogy nem értjük.
• Kiabálós tőzsdehuszárok pedig nincsenek. Voltak, de az Internet korában ez már idejétmúlt dolog.
• Többféle tőzsde van, mármint hogy többféle piac. Van árutőzsde, van devizatőzsde, van opciótőzsde, meg a fene se tudja, na, miféle tőzsdék vannak még. És akkor régiók szerint is van még egy pár. És egy cég tehát nem „A Tőzsdén” van jelen, hanem „ezen a tőzsdén”, meg „azon a tőzsdén”.

Itt pedig eldobtam az agyam

• Biztosítás – csalok, mert én már tudtam, hogy Balázs tőzsdei biztosításokkal foglalkozik, csak most azt is elárulta, hogy azon belül mit ügyködik. Na jó, kedves Cég, nem kell izgulni, titkok nem derültek ki, azt meg sem értenénk.
• Ha mr itt tartunk. Szóval az, hogy lehet kötni biztosítást, mondjuk árfolyamra, az egy dolog. Érthető termék. De hogy a biztosításoknak is van külön tőzsdéjük, az egy kicsit mégis meglepő.
• A dolgoknak azért van mindig, árfolyamuk, mert vannak olyan cégek, akik arra vállalkoztak, hogy ők akkor is adnak és vesznek, ha épp nincs senki, aki tényleg adna és venne. Ez arra jó, hogy akkor is van, ami tükrözi egy tőzsdei termék jelenlegi értékét, ha öt hétig senki sem akar egyetlen részvényt sem adni/venni. Ettől még nyilván nem történik adásvétel ezen árfolyam környezetében, ha senki sem hajlandó ezen a szinten sem adni, sem venni, de azért valami csak látszani fog belőle.
• Balázs cégének is van honlapja. Nem is akármilyen. Szóközökkel együtt kereken 188 karakterből áll. Ez azért van, mert aki az ő cégükkel akarja a kapcsolatot felvenni, az egészen egyszerűen nem a neten keresgél.
• Van olyan tőzsdei elemzés, ami jellegében vetekszik a lottószámokat megjósolni hivatott statisztikai elemzéssel. Nem teljesen tévéújság asztrológiai rovat, de nem is érdemes a teljes vagyonodat alapozni rá.
• Igen, van olyan, a tődzsde szereplőit a szívroham kerülgeti. Itt van például a 2010-es flash crash.
• Magánember ne nagyon tőzsdézgessen, hacsak nem okoz neki külön élvezetet. Az van, tudod, hogy egy olyan világban, amikor a tranzakciók jelentős részét programok indítják, és a legdrágább hely a szerverterem melletti szoba nemtom, északi sarka, mert ott tíz méter helyett csak másfél méter kábelre van szükség, hogy a szervert elérjük… Szóval mégis mire gondoltál?

Egy szó mint száz szónak is egy a minden jó, ha a vége jó:
köszönjük szépen Balázsnak ezt a remek kultúrkört!

A pályaművek három formátumban is letölthetők.

Ez most egy szép ívű kultúrkör volt. Onnan kezdtük, hogy “már az ókori görögök is”, de a sumérok meg pláne, egyszóval hogy is volt az, amikor már az ásóbotnak is nagyon kellett örülni. Aztán meg sem álltunk a mai napig. Sőt, ha a szelektíven trágyázó gépekre gondolunk, akkor ki kell jelentenünk: a jövő sem maradt ki.

Hamar kiderült valami fontos dolog, amiről szeretünk elfeledkezni: a mezőgazdaság egy bonyolult dolog. Ez az igazság. Akkor is, ha nem akarsz biogazdálkodni. Mert gépek és vegyszerek ide vagy oda, maga a rendszer komplexitása okozza, hogy egyszerűen nem lehet rá értelmesen felkészülni. Igen, ez azt jelenti, hogy már az is komoly eredmény, hogy egyáltalán szokott lenni emberi fogyasztásra alkalmas zöld paradicsom a tuskóban. Felsorolni is nehéz, hány tényezővel kell számolni. A legismertebb az időjárás szeszélyessége okozta gondhalom, de ez még semmi. Mert ott van a növények táplálása, a föld százféle eróziós tevékenysége, a lehetséges növénybetegségek, hogy a szomszéd kártevőit ne is említsük. Rémes, aki csak a felével tud foglalkozni, már zseni. És akkor jönnek itt ilyen midenféle emberek, és azt mondjéák, hogy csókolom, legyen inkább bio. Na piff.

Hogy mi a bio, az egy izgalmas kérdés. Mert a hétköznapi szóhasználatban kb. minden bio, ami otthon termett, pedig komoly jogszabályi megkötések szólnak arról, hogy mit árulhatunk ilyen zászló alatt. Ha például a nagyi otthon borsót termeszt, a szomszéd meg szilvát, és a nagyival ellentétben a szomszéd használ permetezőszert, akkor a nagyi bosója még abban az esetben sem bio, ha szétzabálta az ostoros borsócsippentő fenekukac, ami pedig tudvalevőleg kizárólag a nem vegyszerrel kezelt zöldségesben fellelhető. Egyszóval a házit és a biot nem kell összekeverni. Bizony, alaposan megregulázták, mi kerülhet a milyen trágyába, és mindez hány méterre lehet olyan gazdaságoktól, ahol ezeket a szabályokat már nem tartják be.

De vajon egészségesebb-e, a bio? Úgy láttam, ez határozottan vita kérdése. Abban még nagyjából konszenzust találtunk, hogy környezetbarátabb. Jobban igyekszik a természet saját folyamataira támaszkodni, ami személyes értékrendemben okvetlenül a nem bio termelés fölé emeli. A jó biogazda a megelőzésre fordít gondot és nem az utókezelésre. Vagyis ha például a ribizlimoly akkor is elkerüli a ribizlit, ha minden harmadik tő után egy tulipánt ültetünk, akkor ültessünk pár tulipánt abba a ribizliágyásba, és ne arra apelláljunk, hogy ha véletlenül jön a moly, akkor majd nyakon öntjük az egészet salétromsavval. Ha a föld termékenysége a rajta termesztendő növények megfelelő váltogatásával is fenntartható, akkor termesszünk minden évben egy kicsit mást, ilyen egyszerű. (Na jó, nem egyszerű, nem ez semmilyen szempontból sem egyszerű, de sokkal fenntarthatóbb, mint ugyanazt a földet pár év alatt kiszipolyozni.)

Egy másik vízválasztó kérdést is érintettünk: finom-e a bio? A helyzet az, hogy ez továbbra is a termelőre van bízva. A szabályozás ugyanis csak a termelés módját rögzíti, de a narancsot még ezek betartása mellett is le lehet szedni zölden, egyszóval egyetlen olyan mérést sem végeznek, ami a végtermék finomságát garantálná. Vagyis simán lehet, hogy a kerti szilva nem bio, de finom, a vödrös szilva pedig a hipermarketben bio, de nem finom. Persze ha lehet választani két, egyformán ízletes gyümölcs közül, válasszuk az organikust, csak a finomságra vonatkozólag még ne legyenek elvárásaink pusztán a védjegy láttán.

És zárásképp jött az igazi Q&A szakasz, melynek során a biztosítékot a GMO kulcsszó csapta ki. Hamar beláttuk, hogy ilyen létszám mellett erről a kérdésről már csak a szomszédunkkal tudunk érdemben vitatkozni. Így esett, hogy a Kultúrkör történetében először klikkekre bomlottunk – még szerencse, hogy mindenkinek jutott legalább egy biológus. Ha jól hallottam, az egyik sarokban inkább a gazdasági oldaláról elmélkedtek. Marciék nem tudom, hogy pontosan, miről beszélgethettek, remélem, kommentben majd elmesélitek. Mi leginkább azt próbáltuk meg körbejárni, hogy akkor végül is miért jó, vagy jó-e egyáltalán, hogy itthon egyelőre tilos a GMO. Azt tudtátok, hogy például nem is olyan könnyű GMO magokhoz hozzájutni, még akkor sem, ha ad absurdum kutatni akar valaki?

Marci körül még sokáig kitartott, sőt egyre bővült a bioklikk. A többi kis kör azonban időközben áttért más interdiszciplináris topikok feszegetésére, melynek során egymás hogylétére is fény derült. Az estet pedig egy újszerű akkorddal zártuk: Pétya egyszer csak jelentőségteljesen azt mondta: „Akkor én most kirúglak benneteket.” De azért nem haragudtunk rá, sőt, köszönjük szépen, hogy ezt a kultúrkört is nála tarthattuk.

Linkek, további olvasmányok:

• Bio szabályozás annak, aki Európát szereti. (Szép, dizájnos, még Kids’ corner is van!)
• Bio szabályozás annak, aki Amerikát szereti. (Csúnyább honlap, de Marci szívesebben ajánlja.)
• Organic farming – tankönyv részlet
• USDA organic list
• Guide for organic crop producers
• Képek a Biogazda Kultúrkörről

Úgysem fogjátok elhinni, de a Karaktergenerátor pályázat leadási határideje tényleg egészen véletlenül lett éppen Rományi József születési dátuma, vagyis március nyolcadika. De azért mégis örülök neki, a pályamunkák nagyon is méltók a jeles évfordulóhoz.

A beérkezett művek

Már akkor is rózsaszínű fellegek közt röpködtem volna, ha csak egyetlen egy alkotás születik. De tegnap éjfélkor a Kultúrkör történetének legsikeresebb pályázatát hét szerző tollából származó, ha jól számolom, tizenöt művel zárhattam. Óriási taps jár minden lelkes játékosnak! Főként versek érkeztek, valamint mellé még két mese.

Egészen zseniális ötletek születtek. Persze van, aki mögött egyértelműen komolyabb gyakorlat áll, de ahol a vonalvezetés esetleg kevésbé volt stabil, ott a sztori ragadott magával. A beérkezett mesék is bőven megállják a helyüket.

Mi tagadás, most nagy bajban lennék, ha mindenféle helyezést ígértem volna a kiírásban. De szerencsére csak két dolgot kell teljesítenem:

• Készíteni egy elektronikusan elérhető könyvet.
• Tető alá hozni egy felolvasóestet.

Szerintem a művek száma még a felolvashatóság határain belül mozog, és mivel tényleg tetszenek, fel is fogjuk őket olvasni. De azért lesz egy “szívem csücskei” lista, mert különben kinek adjam a tábla csokikat? (Amikről eddig, tudom, szó sem volt, de én így is szeretném megköszönni a résztvevők munkáját.) A felolvasóestet pedig ezennel felolvasó délutánra módosítom, hiszen itt a tavasz, menjünk ki egy parkba, együnk házi sütit, frizbizzünk és hallgassuk meg a pályamunkákat.

Akkor most hogyan tovább?

Akkor most csinálunk egy pikniket valahol. Lehet majd hozni plédet, tesót, pajtikat, kutyát és sütit, meg ilyeneket. Mikor? Kiváló kérdés. Valamikor áprilisban, mert a március errefelé már megtelt. A további részleteket a Kultúrkör hírlevelében és facebook oldalán egészen biztosan meg lehet majd találni.

Ezen felül nem felejtjük el a Karaktergenerátort sem. A beta pályázat sikerén felbuzdulva lesz egy nagyobb volumenű játék is, de egészen biztosan nem a jövő héten. Egyelőre tehát maradjunk annyiban, hogy találkozzunk áprilisban, valahol a pázsiton!